Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Kultúra és történelem

Lopar különösen gazdag kulturális – történelmi örökséggel dicsekedhet, melynek eredete a legrégebbi időszakokra nyúlik vissza. Az emberi élet nyomai a szigeten, így Loparban is nagyon régiek, ezt bizonyítja a számos őskori lelőhely, erődítmény, sírhalom, és műalkotás, melyek arról tanúskodnak, hogy e vidék folyamatosan lakott volt.   

Néhány magyarázat létezik a Lopar név eredetére: míg egyesek úgy vélik, hogy a név a latin Eporium szóból ered, melynek jelentése kiálló, mások a név eredetét a görög Párosz-sziget nevében vélik felfedezni, mely az ókori időkben márványáról volt ismert. A márványt régtől fogva használták a Goli otokon (Csupasz-sziget) és Loparnál is, így azt feltételezik, hogy a legközelebbi helyszín a Neos Paros (Új Párosz), Neoparo, vagy Epario nevet kapta, mely később átalakult Loparrá. Mások úgy vélik, hogy a név szláv eredetű, tekintettel arra, hogy a lopar szó lapátot, vagy csészealjat jelent, amire Lopar területe, a sziget többi részéhez képest, valóban emlékeztet is.

A helyiek nagyon büszkék a Szent Marinról szóló híres legendára is. Lopar Szent Marinus kőfaragó születési helye, aki az Appennin-félszigetre hajózva a 4. század elején megalapította ott a világ legrégebbi köztársaságát – a San Marino Köztársaságot. Az ő tiszteletére viseli a mai lopari szállodakomplexum és autóskemping a „San Marino“ nevet, a San Marino Köztársasággal pedig különleges baráti kapcsolatokat ápolnak.