Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok

Goli otok, más néven a horvát Alcatraz, egyike a II. világháború utáni Európa legismertebb és legrettegettebb börtöneinek. A büntetőtábort 1948-ban nyitották, és 1988-ban zárták be.

Bár már az első világháború alatt ide internálták az orosz hadifoglyokat, a sziget legsötétebb évei mégis 1949 és 1956 között, az Informbiro fennállása alatt voltak. Itt tartották fogva, és itt kínozták a korabeli Tito-rendszer ellenségeit, azaz Sztálin követőit. A statisztikák szerint csaknem 16 000 ember járta meg Goli otok poklát (közülük 400-an a kimerültségtől és a betegségektől meg is haltak), s volt olyan, hogy akár egyszerre 3500 ember is raboskodott a szigeten.

Goli otokon szörnyű büntetéseknek vetették alá a rabokat, hogy végül megtörjék őket. Az elítélteknek emellett kemény fizikai munkát kellett végezniük a szigeten lévő kőfejtőkben és üzemekben...

Az első elítéltek érkezésekor (1949. 07. 09.) a sziget teljesen kopár volt, az erdősítést és az épületek felépítését maguk a rabok végezték. A téli hónapokban dühöngő bóra és az elviselhetetlen nyári hőségek még nehezebbé tették az elítéltek amúgy is kemény sorsát.

1950-ben a Senji-öbölben felépült az R-5 tábor, ahol nőnemű politikai elítéltek töltötték büntetésüket. 1958-tól, a rendszer enyhülésével már nemcsak politikai elítéltek, hanem bűnözők is érkeztek a szigetre.

Goli otokról szinte lehetetlen volt megszökni (a szigorú ellenőrzés, az erős tengeráramlatok és a szárazföldtől való nagy távolság miatt), és a börtön létezése teljes titokban volt tartva. Hogy pontosan mi is folyt odabent, csak napjainkban kezd fokozatosan kiderülni.

1989-ben a Goli otok irányítását Rab város önkormányzata, a HTP Imperijal és a GP Jedinstvo vette át. Ettől kezdve a szigetet már a turisták is látogathatták. 1992-ben azonban a komplexumot a háború miatt bezárták, és évekre elhanyagolták.

AZ IGAZGATÓSÁG ÉPÜLETE

Az épületet az Informbiro ideje alatt, 1950-ben építették, az elítéltek által faragott kőtömbökből. Ez volt a legszebb, legjobb állapotú épület az egész szigeten, ezért az elítéltek „hotel”-nek nevezték el. Ebben az épületben működött a börtön igazgatósága. Közvetlenül mellette volt a borotválóhelyiség és a börtön alkalmazottai számára fenntartott bolt.

LÁTOGATÓI ÉPÜLET 

Ez volt a sziget első kőépülete (1949-ben épült), az elítéltek a „Kőház” (Kamena) nevet adták neki. A „Hotel” (az új igazgatósági épület) felépüléséig ez volt a börtön vezetőségének székhelye. Az igazgatóság áthelyezését követően az épület a rendőrtisztek állomáshelye lett.

1956-tól, az Informbiro megszűnését követően az épületet a látogatók fogadására használták. A példás magaviseletű elítéltek havonta egy látogatót fogadhattak, kizárólag a legközelebbi családtagok közül. A látogatás ideje, az elítélt magatartásától függően (munkavégzés, engedelmesség...) 2 óra és 2 nap között volt.

TEKEPÁLYA – MOZI

Ezt az épületet 1951-ben építették. Itt volt a tekepálya, amelyet kizárólag az őrök használhattak. A tekézés mellett különféle ünnepségeket, banketteket, mulatságokat tartottak itt. Később az épületet filmvetítésekhez használták; politikai dokumentumfilmeket vetítettek az őröknek és az elítélteknek.

IPARI ÜZEMEK

Az üzemeket az Informbiro idejében építették, de a gyártás csak később indult meg bennük. Az elítélteknek napi 8 órát kellett dolgozniuk a 3 üzem egyikében (lelki és fizikai képességeiktől függően). A túlórát és a normát meghaladó munkát díjjal jutalmazták, és külön fizetést is adtak érte.

Faipari üzem: ebben az üzemben fabútorokat gyártottak, amelyeket aztán Amerikába és Mexikóba exportáltak. Az elítéltek a szigeten kapták meg a megfelelő szakképzést, majd részt vettek a minőségi bútorok (asztalok, székek) gyártásában.

Fémfeldolgozó üzem: itt különböző fémalkatrészeket gyártottak (traktorkarosszéria, csőelemek, hajóalkatrészek...)

Kőfeldolgozó üzem: itt minőségi terrakotta padlólapokat, betontéglákat stb. készítettek. A gyártáshoz szükséges követ a szigeten található kőbányákból nyerték. A követ aztán kategóriákra osztották, és különféle célokra használták fel.

Az Informbiro idején a szigeten hajógyár is működött, ahol alig néhány év alatt három, egyenként 110 tonna teherbírású fából készült hajót építettek (Május 1., Május 13. és Május 25.). Később a hajógyár hajójavítóként üzemelt.

BE- ÉS KILÉPTETŐ RÉSZLEG (KARANTÉN)

Ez az épület az Informbiro idején (1951-ben) épült. Érkezéskor az elítélteknek egy hónapig ebben az épületben kellett tartózkodniuk, hogy megismerkedjenek a házirenddel és a magaviseleti szabályokkal. Az elítéltek szabadon bocsátás előtt is ebben az épületben kellett, hogy tartózkodjanak. Itt osztották ki a rabok azonosítószámát, vették el a civil ruhájukat, és adták ki a rabruhákat. Az orvosi vizsgálatok során felmérték a rabok lelki és fizikai alkalmasságát, és ennek alapján osztották be őket a különböző munkákra. A karantén mellett volt az elítéltek és a dolgozók számára fenntartott kórház, ahol műtéti beavatkozásokat is végeztek. Az épület előtt található az ún. Szent Péter-lyuk, ahol valamikor az elítéltek kínzását végezték.

102-ES RÉSZLEG (BÖRTÖN A BÖRTÖNBEN)

Ezt a részleg a problémás rabok fokozott felügyeletére volt fenntartva. Azok kerültek ide, akik valamilyen módon megszegték a házirendet. A börtön területén a rabok viszonylag szabadon mozoghattak, a 102-es részlegben azonban a mozgást napi egy órás, 50 m2 területen való sétára korlátozták. A földszinten 20 magánzárka, az emeleten pedig egy 50 férőhelyes cella található. A 102-es részleg mögött volt a kórház és az (1958-ban épült) iskola, ahol az elítéltek a munkához szükséges mesterségeket tanulták.

RAPORTÉPÜLET

Az épületet az Informbiro idején (1950-ben) építették. Az emeleten voltak az őrök irodái, a földszinten pedig magánzárkák voltak. Később itt volt a rabnyilvántartó iroda, az élelem- és italelosztó (logisztikai) központ, később pedig itt volt a nevelők irodája is, ahol a raboknak rendszeresen jelentést kellett tenniük. Minden elítéltcsoporthoz tartozott egy-egy nevelő, aki figyelte az elítéltek munkáját, magaviseletét, és segített megoldani a felmerülő problémáikat.

ŽICA (DRÓT)

Ezt az épületkomplexumot szögesdróttal védték, a neve is innen ered. Itt voltak az alvásra szolgáló barakkok (pavilonok), a kantin vagy menza, a pékség, a kazánház, a mosoda és az élelmiszerraktár. A komplexum körül reflektorral felszerelt őrtornyok álltak, így az elítéltek állandó, szigorú felügyelet alatt voltak. A 70-es évek elején a kantin emeleti részén hálótermeket alakítottak ki a kőfeldolgozó üzemben dolgozó 300 elítélt számára (1. részleg), valamint a fémfeldolgozó és a fafeldolgozó üzemben dolgozó 400-500 elítélt számára (2. és 3. részleg). Az új hálótermek felépítése után a korábbi pavilonokat már nem használták, a 80-as évek elején pedig teljesen lerombolták őket. A 2. és a 3. részleg mögött található az 50-es években épült mozi, ami akkoriban az ország egyik legmodernebb mozija volt. Itt filmeket vetítettek, és színielőadásokat tartottak. A komplexum legfontosabb épülete az 1949-ben épített KÖZPONT volt. Itt vezették az elítéltek kartotékját, itt végezték a posta cenzúráját, a létszámstatisztikák nyilvántartását és az összes többi szükséges adminisztrációt. Itt volt a biztonsági vezető irodája is. Később az elítéltek számára sportpályákat is építettek.